Isten küld minket az elesett, nehézségbe került, betegségekkel küzdő emberek felé, ezért rendszeresen segítő látogatást teszünk a budapesti Erzsébet Kórházban, ahol a pszichiátriai, illetve belgyógyászati osztályon levő betegek felé szolgálunk.
Többször tapasztaltuk, hogy a betegségben, nyomorúságban tépelődő ember ráeszmél: változtatnom kell, mert nem jó irányba tart az életem. Máshogy kell folytatnom, fel kell nézzek az égre! Emellett nehéz azzal is szembesülnünk, amikor idős, beteg emberek hasonló felismerésre jutnak, és úgy tekintenek vissza életükre, mint amit már nem lehet újra leélni, máshogy tenni, kijavítani. Valami hasonló gondolatot fogalmaz meg Reményik Sándor lenti verse is. Az elszalasztott lehetőségek vádolnak.
Mi azonban hisszük, hogy az utolsó pillanatig lehet újat kezdeni. Betegségekkel bajlódva, elhagyatva, vagy egészségesen és boldogan; van lehetőség Istenhez fordulni, bűneinket, terheinket, tévedéseinket elé letenni. És tőle jön a megbocsátás, a felszabadítás, a feloldozó kegyelem.
Látogatásaink alkalmával személyes beszélgetést kezdeményezünk a betegágyaknál és imádságra hívjuk a betegeket, igyekszünk lelki témájú olvasnivalót (keresztyén folyóiratot vagy könyvet) átadni azoknak, akik ezt elfogadják, valamint egy kis gyümölccsel kifejezni a szeretetünket feléjük.
Szolgálatunkban együttműködünk a Felsőerdősor utcai Metodista Gyülekezettel, akikkel közösen visszük Isten örömhírét az Erzsébet Kórházba.
Liptai Gábor
Reményik Sándor - Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.