Mint már kiderülhetett, a baptisták nagy családjához - azon belül is a Magyarországi Baptista Egyházhoz - tartozunk. A baptisták pedig a kereszténység/keresztyénség protestáns irányzatának, azon belül a reformáció harmadik ágának tagjai. A baptista közösség gyökerei az 1500-as évekig nyúlnak vissza. 1523-ban alakult Svájcban az első anabaptista gyülekezet. A mai értelemben vett első baptista gyülekezet 1609-ben jött létre Európában, Amszterdamban közel 40 fős létszámmal. Az első hívőknek azonban a nagyegyházak vallási türelmetlensége miatt hamarosan menekülniük kellett Angliába, majd Amerikába.

A Magyarországi Baptista Egyház 1905-ben lett törvényesen elismert vallásfelekezet hazánkban. A VIII. kerületben két gyülekezete van egyházunknak. Egyik a József utcai Baptista Gyülekezet.

A mai baptisták elődei, az anabaptisták (újrakeresztelők) 450 évvel ezelőtt érkeztek Magyarországra. Bibliai megalapozottságú felfogásuk, és ennek megfelelő életvitelük miatt szinte egész Európán keresztül menekülniük kellett, vállalva hitükért az üldöztetést, a mártírhalál legkegyetlenebb módjait is. Végül Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adott letelepedési engedélyt, menedékjogot, otthont, hazát az istenfélő, jámbor fazekasoknak (ők készítették a ma "habán kerámia" néven ismert művészeti alkotásokat), valamint egyéb iparos- és gazdálkodótársaiknak. Ez az erdélyi anabaptista közösség az ellenreformáció idején részben szétszóródott, részben a világ más tájaira továbbmenekült.

Angliában és Amerikában a XVII. század elejétől terjedt a baptista keresztyénség. Az európai kontinensen - így Magyarországon is - csak a XIX. században jöttek létre baptista gyülekezetek.

Rottmayer János (1818-1901), az első mai értelemben vett baptista hívő asztalos társaival 1846-ban Hamburgból tért haza. Ott egy tűzvész utáni újjáépítésen dolgoztak, s közben megismerkedtek az 1823-ban, Oncken által alapított baptista gyülekezettel. Rottmayer János a bibliai hitigazságokat megismerve és elfogadva baptista keresztyén hitre tért, majd 1844. május 20-án bemerítkezett.

Az 1848-as szabadságharc után 1865-ben Novák Antal (1822-1877) és felesége végeztek az Alföldön igehirdető munkát. Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében, 1873-ban a Brit- és Külföldi Bibliatársulat kezdeményezésére érkezett fővárosunkba igehirdetőnek a német anyanyelvű Meyer Henrik. Több helyen is bérelt helyiségekben indította el a bibliai igehirdető munkát, majd 1876-ban telket vásárolt, és egy évvel később, 1877. augusztus 20-án megnyitották az első budapesti baptista kápolnát a VII. kerület, Wesselényi utca és Hársfa utca sarkán, ahol német nyelvű igehirdetések hangzottak. 1894-ben a magyar anyanyelvűek kívánságára Bodoky Lajos (1850-1926) elöljáró presbiter vezetésével e közösségtől vált külön gyülekezetünk.

Az új, kis gyülekezet hét éven keresztül bérelt lakásokban tartotta összejöveteleit. 1897. tavaszán vásárolták meg elődeink a József utca 12. szám alatti telket, melyen egy földszintes ház állt. Az épületbe 1901-ben költözött be a gyülekezet. A jelenlegi imaházat 1914. augusztus 20-án nyitották meg. Technikai felszereléseit (pl. fűtés, világítás…) az időkfolyamatosan korszerűsítették. A legutóbbi belső, nagy felújítást 1994-ben, imaházunk megnyitásának 100. évfordulójára végeztük. Az akkor megjelent jubileumi évkönyv címe beszédesen foglalja össze múltunkkal kapcsolatos vallomásunkat: "SZÁZ ÉV AZ ÖRÖK SZERETETBŐL".

Azóta eltelt egy újabb évtized, és mivel a gyülekezet, az énekkar és a kápolna életkora között kerek 10-10 év a különbség, mindig háromszoros a hálaadás és az abból fakadó öröm is. 2004-ben az énekkar volt 100 éves. A kétnapos ünnepkör ezt a címet viselte: 300 év [= 110 év + 100 év + 90 év] áldásai.
A múlt sok tekintetben erőforrás egy gyülekezet jövőjére nézve, önazonosság-tudatot ad, de az még kevés önmagában. Minden nemzedéknek személyes tapasztalatra van szüksége Isten jóságáról, szeretetéről, és meg kell tanulnia a Biblia tanításainak - azaz az Isten Szavának - való engedelmességet, mert Istent egy közösség múltja nem kötelezi semmire, de a saját ígéreteihez hű marad. Minden nemzedéknek el kell végeznie az Úr által rábízott feladatokat.

A múltunkért tehát hálásak vagyunk, a jelen lehetőségeit Istennek engedelmeskedve igyekszünk megragadni, a jövőnket pedig hittel rábízzuk Istenre.