Örömhír

Mi szükségem van a keresztyénségre? Minek a hit? Mit kezdjek Jézus Krisztussal, aki állítólag két évezreddel ezelőtt élt? Valami keresztre feszítették Jeruzsálemben, meghalt, és bizonygatják, hogy három nap múlva feltámadt. Azt mondják, miattam történt ez vele, hogy megváltson a bűnökből és a halálom után se kárhozzak el, ha hiszek benne, hanem az örök életre jussak.

Na, hagyjanak csak békén engem ezzel a szöveggel, van nekem éppen elég dolgom!

Mindannyian így gondolkodunk az életünk egy bizonyos időszakában. Egymásután rójuk a köröket az élet futópályáján, boldogulunk ahogy tudunk, jól vagy rosszul, élünk családban, emberek közt, vagy magunkban, szépen vagy elviselhetetlenül. Eszünk, iszunk, próbáljuk élvezni a létezést. Csak ennyit akarunk, semmi mást!

Egy nap azonban ráébredünk, hogy valami rettenetesen hiányzik. Mintha az egésznek semmi értelme sem lenne. Miért is élek, miért szenvedek, miért halok meg? Olyan kérdések, amelyekre nem lehet megnyugtató választ adni, csak az éhségnél és szomjúságnál is jobban sóvárogni az igaz feleletre.

Ahhoz, hogy megismerjük az életünk értelmét, szükségünk van Isten szeretetére, amely Jézus Krisztusban öltött testet értünk, hogy elkísérjen minden nap. Azért van szenvedés, igazságtalanság, bűn és kudarc, hogy megértsd, kell az irgalmas Isten szeretete, mint a falat kenyér, vagy a hűsítő korty víz. Ezen kívül minden más üres beszéd és fölösleges sallang.

Szeretettel hívunk mindenkit, akit izgat, vagy netán bosszant ez a kérdés. Üljünk le virtuálisan egy asztalhoz, és vegyünk kóstolót a „mennyei kenyérből”. Az ételről sem beszélünk csupán, megízleljük. Aztán döntjük el, hogy kérünk-e belőle, vagy sem. Másképp kóstolgatunk, ha már jóllaktunk, és csak a szemünk kívánja az evést, és egészen más az íze egy falat kiszikkadt kenyérnek is, ha napok óta nem ehettünk semmit.

Egy kedves testvér mondta el, hogyan jutott hitre. Fiatalemberként a falujában kapcsolatba került egy kis gyülekezeti közösséggel, ahol a Bibliát olvasták, magyarázták, énekeltek, imádkoztak a hívők, és ott ragadt. Amikor édesanyja ezen felháborodva megkereste ennek a kis gyülekezetnek a vezetőjét, mert hét gyermeke közül, egész családjából ez az egy lépett ilyen furcsa útra, azt kérdezte: „Mivel etették meg a gyermekemet?” Mire a vezető a Bibliát felemelve így válaszolt: „Megkóstolta az élet kenyerét, és ízlett neki!”

Nincs benne semmi szemfényvesztés, semmiféle csalás, vagy ámítás, csak a tiszta, éltető igazság: Jézus Krisztus. Jöjjünk, hogy életet nyerjünk és megelégedjünk Isten szeretetének asztalánál!